„Harcolni annyit tesz, hogy valóra váltod a félelmeidet.”



'Egyedül maradni rosszabb mint egyedül lenni.'

~Az élet nalmas lenne ha minden úgyműködne ahogy akarjuk.

Ne álmodd az életet, inkább éld az álmaid!



Nekem káosz kell, nem bírom a rendet, zaj kell ami megöli a csendet...

a fiúk becsülete olyan kincs, mi el nem vész, mivel nincs.
A fiúk, mint a köd jönnek, mennek, egy lányt csak egy napig szeretnek.
De aki egy hónapig bírja, annak meg van ásva a sírja.
És aki egy évig tud szeretni, azt Múzeumba kell helyezni,
És föléje ezt kell jegyezni: „Ezt embernek lehet nevezni”

"Születtem, éltem halálomig, de végig ember voltam, aki mindig csak álmodik! „

Szép vagyok, okos, igazságos,
jószívű, és barátságos,
erős vagyok, nagyon kemény,
csodálatos, mégis szerény...
Tanult vagyok, nagyon művelt,
tökéletes, mégsem öntelt.
Bátor vagyok sérthetetlen,
győztes típus verhetetlen!

Lehetek csinos, vonzó, s szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép,
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes,
Lehetek tudásod boldogságod bölcsője,
Lehetek gondolatod, szavad őrzője,
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát ott meletted,
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut,
Lehetek az, ki nélkülem is ugyanoda jut,
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,
De semmi nem leszek ha ezt észre nem veszed! 

~Ha egyszer fájni fog az élet,s szemedbe bánat könnye ül,
Ne feledd, a legszebb álom az, mely sosem teljesül

Nem háborgok, pedig
háborúk dúlták fel a lelkem,
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem.
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por,
Majd találkozunk
Valahol, valamikor. 

Őrült vagyok, van ki ezt mondja rám,de a világ tesz ilyenné nem az én hibám. Ölj meg, hajóm süllyeszd el az előítélet tengerén. És ne tudd meg azt hogy nem vagy más csak ugyanolyan mint én.

Én jó vagyok, ha van miért, én hű vagyok, ha van kiért, én szeretek, ha kellemes, én szenvedek, ha érdemes..

Ha belenézel egy lány szívébe....meglátod azt,hogy mennyit sírt
valójában.Látni fogsz titkokat,barátokat,hazugságokat....De látni fogod
azt is amit talán sosem érthetsz meg..hogyan tud erős maradni amikor
semmi sincsen rendben?!


'Minden nőnél van jobb nő,
Minden bajnok legyőzhető.
Minden hiány pótolható,
Minden, minden, minden eladó.
Minden csoda csak látomás,
Minden furcsa mindig, ami más.
Minden új nap új ajándék,
Mert az egész csak játék.'

Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik.

'Minden,ami történik, eleve meg van írva. Nem tudunk változtatni rajta. Úgyhogyha valami rosszat csinálok, az nem az én hibám, hanem a sors keze…'

'Szeretnék bohóc lenni, olyan, aki mindig nevet, akkor is nevet, ha
belülről felemészti a fájdalom, mert nevetni kell mindig, sosem szabad
megállni, sosem szabad annak a látszatát kelteni, hogy lehet az ember
szomorú, játszani kell a szerepet tovább és tovább, és egyszer talán
magunk is elhisszük majd, hogy tényleg nevetünk... igazából.*

‎'szeretem őt, de szeretni fáj...♥'

Hadd legyek ma este az,aki akarok,neved suttogom,s feléd hajolok,jó barátnak hiszel,de ez nekem nem elég,hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd

~ Pedig valaha szerették,de a magányba menekült. És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül, mikor kéne egy társ kivel mindent megoszthat: Örömöt bánatot, jót és rosszat.

Várni kell, ha valami késik, tűrni kell, ha valami rossz, sírni kell, ha szívünk vérzik, remélni kell, ha biztat a sors, emléket őrizni kell, ha szép, feledni akkor is kell, ha nehéz. :| <3

Az idő eljött, közös perceinknek vége,
úgy omlott szét mint egy kártyavár a szélbe.

'mi jár a fejedben vagy inkább ki..?
imádlak,szeretlek csak írd már ki..'

~Néha ördög, néha angyal,
Néha bevonnád arannyal,
Néha szurok, meg toll kéne,
Hogy azt kenjed a képére.
Néha hívod, néha bánod,
Hogy meglátta a napvilágot.
Néha megtipor a lába.
Néha büszkén nézel rája.
Néha vonz, és néha taszít,
Ragyogása néha vakít.
Néha vár, és néha várat.
Néha birtokolhatsz százat,
Néha száz vesz birtokába,
Néha csak egy ejt fogságba.
Néha ostoba az arca
Néha ez csak álca rajta.
Néha sír, és néha kacag,
Néha boldog dalra fakad,
Néha mérges, néha fáradt.
Néha kincs a világnak.
Néha átok, néha áldás.
Néha csak egy néma kiáltás.

Valakinek sztár vagyok, valakinek ellenség.. azért a stylomat jó páran ellesték

Mikor majd sok év múlva

mikor már a mult beszél,

legyek én is azok között,

ki még emlékedben él.

~Az életben annyi minden kell  , 

s ha nem a tiéd, még jobban érdekel. 

Elérhetetlen álom, nincs is talán, 

csak akarni kell szívből, igazán.

Egy homokszemben lásd meg a világot
Egy vadvirágban a fénylő eget
egy percben az örökké valóságot
S tartsd a tenyeredben a végtelent 

Beindultam, nem taposok a fékre
Mert mostmár kivan a faszom a tűzszünetnek vége!..

‎'csukd be a szemed,nem kell,hogy láss.
tárd ki a szived,úgy minden más..'

kíváncsi lennék van e olyan ember, akivel miután összeveszek nem beszél ki hanem aztmongya: a francba hiányzik:|

~Soha sem hittem,hogy így tud fájni
Hogy a nevetés könnyeké tud válni
Néha sírok,néha nevetek
...Az a baj,hogy valakit nagyon szeretek!

~ Nem az a fájdalom sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.
Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad.

~ Nem feledem mikor először találkoztunk évekkel ezelőtt még.
Éreztem, hogy fáj valami és szóltam hozzád.
Te vissza.
Majd csak azon vettük észre magunkat,
hogy nem bírjuk ki, hogy ne lógjunk egymáson.
Hatalmasakat nevettünk, láthatatlanul fonódtunk bele egymás életébe.
Tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni,
mert Veled annyira természetes minden és annyira jó,
hogy eddig még nem tapasztaltam senkinél.
Én elkezdtem a mondatot, Te befejezted.
És egy-egy hanglejtésből vagy egy-egy szóból tudtuk,
hogy milyen hangulata van a másiknak.
Imádtam azt az érzést, hogy ismerem minden rezdülésedet.
Jó érzés volt, hogy szeretlek, és Te viszont szeretsz és tudtam,
hogy hiába vagy távol, tudom,
hogy feltételek nélkül szeretsz. Azt szereted, aki vagyok.

~ Egyszer talán merengve állsz ablakodban. Emlékem felbukkan, mint buborék az italodban. Szádra fölényes mosolyt sző a gondolat, valami mégis elszorítja torkodat. Megérzed, megérted, ilyen csak egyszer lehetett, valaki önmagánál is jobban szeretett!

~ Közelebb voltál,mint bárki más...Őszinte volt minden pillantás,És igaz volt minden mosoly,Mégsem éreztem,milyen komoly...

~Életem filmje pereg, most enyém a főszerep...ez rég nem vígjáték, és nincs 'Happy End'.Úgy tűnik hogy ez egy dráma, és már közeleg a 'The End'...

~Próbáltam felállni és járni úgy, mint mások,
de ők a felszínen élnek, én inkább mélyebbre ások...

Nagyobb szart is elmosott már nálad az eső , ha nem volt ki szembe köpjön én leszek az első...."