'Szeretnék bohóc lenni, olyan, aki mindig nevet, akkor is nevet, ha
belülről felemészti a fájdalom, mert nevetni kell mindig, sosem szabad
megállni, sosem szabad annak a látszatát kelteni, hogy lehet az ember
szomorú, játszani kell a szerepet tovább és tovább, és egyszer talán
magunk is elhisszük majd, hogy tényleg nevetünk... igazából.*